2012. június 30., szombat

Édes álom...


Elmúlt éjfél, s még mindig ébren vagyok
hozzádbújva lélegzeted hallgatom
Simogatlak, fogom a kezed
s hálát adok a sorsnak
hogy mellettem lehetsz.

Szeretlek - s ez hiába kopott szó
Nem is mutatja igazán
De nincs oly hasonló
ahhoz, mit jelentesz nekem
én életem, én szerelmem.

Már majdnem alszom
de te mozdulsz, érzem
S én újra éber vagyok
hogy álmodat őrizzem.
Itt vagyok, ne félj! -
csak aludj nyugodtan
Én vigyázok rád
Vigyázom az éjjed
S vigyázom nappalod is
Mert te vagy nekem már minden
Édes kisbabám, kisfiam, Ábelkám.