Egy szép idézet ami azt sugalya, hogy: boldog anya, boldog baba !

„Szomorú vagy, és azt várod, hogy fölvidítsanak. Ideges, és azt, hogy megnyugtassanak. Gyenge vagy, s a másiktól várod az erőt. Reménytelen, s várod a reményt. Igaz, hogy mások hatnak ránk, de ne várd senkitől, hogy helyetted teremtsen benned harmóniát. S kimondom végül: ne várd senkitől, hogy ’boldoggá tegyen’. Olyan korba születtél, mely külvilágfüggő, és nem tanított meg arra, hogyan kell önmagadat megismerni és uralni. Hogyan kell magadat naponta fölhangolni, s belül megteremteni azt, amit kívülről várnál. Nem tudom, tapasztaltad-e, de egy barátságos embernek sok barátja van. Egy erőshöz sokan akarnak tartozni. Akiből sugárzik a harmónia, azt sokan szeretik. Sugárzol, és a sugárzásod vonz és taszít. Foglalkozz egy kicsit többet magaddal - a lelkeddel, testeddel is. Ne csodálkozz, hogy a testedet is mondom. Szepes Mária még a száz évéhez közel is szép ember és vonzó Nő volt. Mint egy nemes, egyiptomi királynő, olyan. Fantasztikus vonzása volt, és ereje. Mert – ahogy manapság mondják – ’megcsinálta magát’, a szó legnemesebb értelmében. Légy te is önmagad mestere, tanulj meg örömmel dolgozni a lelkeden!” Müller Péter

10 hónapos beszámoló

Eljött az az időszak mikor kisbabából, kisgyerek lettem... Igen, már kisgyerek vagyok :)
Miert? Hát hadd meséljem el...

A mászkálast lassan már megúntam, sokkal érdekesebb járkálni a saját lábamon, de persze kis segitséggel. Néha anya, néha a nagyi, néha apa segitt ide oda sétálni, felfedezni a nagy világot. Jaj persze, meg a kisrucám is segít nekem! Ketten körbe körbe járjuk a szobát segitség nélkül. Nagyon jó haverok vagyunk :)

A járkálas közben sokszor elengedem szüleim kezét, vagy áldogálás közben elengedem a kanapét, a széket vagy bármi tárgyat miben támaszkodok, és egyedül megállok a saját lábamon :) Sőt mi több, hogy egy pár napja fel tudok álni kapaszkodás nélkül és úgy áldogálok, amig pár lépést anyáig vagy apáig meg nem teszek. Lépegetek egyedül is ám, segitség nélkül is, de persze csak 1-2 lépést. Naponta sokat sokat gyakorolok, és hamarosan járni fogok egyedül is!

Közben rájöttem hogy mindent, mindenünnen ki kell pakolni. Minde szekrény, fiok, doboz üress kell legyen! Azért, hogy anya tudja újból viszarakni :) Nagyon mókás ez a játék.

Szóval megnőttem, tudok saját döntéseket hozni! Eldöntöm azt is hogy a babakaját (pépesitett ételkét) már nem eszem meg! Hisz én tudok rágni, és egyedül enni. Minden kajadarabot felcsipegetek és megeszem. Nem tudom miert hiszik azt a szüleim hogy babakajával kellene engem etetni. De lassan rám hagyák ezt a tevékenységet is :)

Az utóbbi idöben nagyon sok szavat kezdtem használni. Mint peldául, mikor nyűgös vagyok azt mondom "Mámmmmá". Na meg mikor jó kedvem van "Bábá", "Tátttá", "Szzzszzz" na meg hasonlókat. De biztos jól mondom, mert a szüleim mindig megértik mit is akarok  :)

A fogacskáim is kezdtek szaporodni :) Már nyolc van belöllük.

Puszi nektek!

Ábelka

Vacsora :)))

Huncutka

Ábel és Cukorfalat a parkban

Ugrálunk mint a verebek, rajta gyerekek!

Zőld labda a kedvenc

Majus 1