Miert? Hát hadd meséljem el...
A mászkálast lassan már megúntam, sokkal érdekesebb járkálni a saját lábamon, de persze kis segitséggel. Néha anya, néha a nagyi, néha apa segitt ide oda sétálni, felfedezni a nagy világot. Jaj persze, meg a kisrucám is segít nekem! Ketten körbe körbe járjuk a szobát segitség nélkül. Nagyon jó haverok vagyunk :)
A járkálas közben sokszor elengedem szüleim kezét, vagy áldogálás közben elengedem a kanapét, a széket vagy bármi tárgyat miben támaszkodok, és egyedül megállok a saját lábamon :) Sőt mi több, hogy egy pár napja fel tudok álni kapaszkodás nélkül és úgy áldogálok, amig pár lépést anyáig vagy apáig meg nem teszek. Lépegetek egyedül is ám, segitség nélkül is, de persze csak 1-2 lépést. Naponta sokat sokat gyakorolok, és hamarosan járni fogok egyedül is!
Közben rájöttem hogy mindent, mindenünnen ki kell pakolni. Minde szekrény, fiok, doboz üress kell legyen! Azért, hogy anya tudja újból viszarakni :) Nagyon mókás ez a játék.
Szóval megnőttem, tudok saját döntéseket hozni! Eldöntöm azt is hogy a babakaját (pépesitett ételkét) már nem eszem meg! Hisz én tudok rágni, és egyedül enni. Minden kajadarabot felcsipegetek és megeszem. Nem tudom miert hiszik azt a szüleim hogy babakajával kellene engem etetni. De lassan rám hagyák ezt a tevékenységet is :)Az utóbbi idöben nagyon sok szavat kezdtem használni. Mint peldául, mikor nyűgös vagyok azt mondom "Mámmmmá". Na meg mikor jó kedvem van "Bábá", "Tátttá", "Szzzszzz" na meg hasonlókat. De biztos jól mondom, mert a szüleim mindig megértik mit is akarok :)
A fogacskáim is kezdtek szaporodni :) Már nyolc van belöllük.
Puszi nektek!
Ábelka
Ábelkém ! Igen nagyot nőttél,s, ha most 26.-án még nem is tudtad felköszönteni 29 éves lett Apukádat születésnapján, egy év múlva már azt is fogod tudni mondani: Isten éltessen sokáig drága Édesapám !
VálaszTörlésUtóirat: Igen nagyon tetszik blogod,s minden dícséretet megérdemel Szende anyukád !!! (Aki tulajdonképpen foglalkozását tekintve "Kollégám")